Tündérmese a Regéci várból
2017. augusztus 25. írta: Major Éva

Tündérmese a Regéci várból

avagy hogyan mozdítsuk ki a gyereket a számítógép elől

 

Bitang nehéz a gyereket kimozdítani a kütyük elől. Főleg, hogy a szülői példamutatás nagyon fontos, és én is a gép előtt ülök egész nap. (Én mondjuk nem szórakozási motivációval.) A mozgásra rávenni mégnehezebb,  a túrázás meg a nonplusultrája a felsorolásnak.

„Tök uncsi, nincs ott semmi, majd nézhetem a fákat egész nap … „ (mindezt fejhangon) Remélem ismerősen hangzik a mondat, és nem csak az én gyermekem ilyen érdektelen a természet kínálta szépségek iránt.

Történt ugyanis egyik nap, hogy kitaláltam: vegyük be a Regéci várat. Erre mondanom sem kell, jött a visszhang: Én nem szeretnék a Regéci várba menni!  Az olyan unalmas.

krizsan_csorba_krisztina_2.jpg

Fotó: Krizsán Csorba Krisztina


Na ez az a pont, ahol latba kell vetni az összes fegyvert egy szülőnek, hogy valamivel megmozgassa a gyerek fantáziáját és lábait.  És akkor belekezdtem:

Tudod Csillagom, élt a regéci várban egy unatkozó királykisasszony.  Mindenféle játéka volt: Lego, X-box, csillámtetkó, arcfestés, puzzle, babák tömkelege, játékkonyha, fel sem lehet sorolni, mennyi mindennel lehetetett volna játszani a kis királylánynak, de őneki minden unalmas volt, csak a mesék világa kötötte le, amit naphosszat a laptopján nézegetett.  Még arra is lusta volt, hogy a családjával közösen étkezzen;  szolgák hada hordta be a szobájába a finomabbnál finomabb ételeket, viszont még étvágya sem volt szegény papírfehér lánykának, akit még a napfény sem csókolt arcon. Sokat is betegeskedett, mivel se nem mozgott, se nem evett eleget.

(ekkor már félúton kaptattunk a hegyre :-) )

dscf1695.JPG

A király nem tudta tovább nézni, ahogy a lánya szenved, így kihirdette a királyságban, hogy aki a lányát kimozdítja a négy fal közül, annak adja a fele királyságát és a királylány kezét.  Jöttek a kérők Abaújból, Zemplénből, határon innen és túlról. Hoztak gördeszkát, rollert, görkorit, hívták strandra, horgászni, shoppingolni a lányt, de az nem volt hajlandó kimozdulni. Csak görnyedt a filmek előtt. Már a századik karszalagot kapta a szomszédos ország hercege, de a királylányt egyik sem érdekelte.

dscf1705_1.JPG

A királykisasszony megunta a körülötte hemzsegő tömeget, ezért fogta a laptopját, szólt a kocsisnak, hogy vigye a közeli Kopenyina hegyen található nyaralójukba. Jól gondolta, hogy ott nem találnak rá egy darabig.  A nyaraló közelében lakott az erdész a családjával. Az erdész fia egész nap az apjával járta az erdőt, mezőt, rétet, és este hazaérve édesanyjának mesélt a nap eseményeiről. A királylány hálószobájának ablakán keresztül minden nap beszűrődött a fiú élménybeszámolója.  Úgy írta le a fiú a nap történéseit, hogy a királylány nem akart kimaradni ezekből.

dscf1706_korona.jpg

Megkérte az egyik nap az erdészt, hogy vigye el őt is magával. Másnap el is mentek Mogyoróskára. Font a fiú a királylánynak mezei virágokból koszorút, sétáltak a patakban mezítláb, gyűjtöttek gombát, amit hazaérve az erdész felesége gyorsan meg is főzött, és jóllakatta vele az éhes csapatot. Másnap Regéc felé vették az útjukat, ahol a helyi tanyára betérve a háziasszony megmutatta a gyerekeknek az állatokat: a bocikat, a kecskéket, a baromfiakat, a lovakat, megkínálta őket az éppen akkor készült ebéddel, és befogta őket a szilvalekvárt főzni.

11794047_812791625491477_6566482306928291938_o.jpg

Csonkás Tanya  Fotó: Mandalaház Boldogkőváralja

Következő nap a király megtalálta a lánya nyomait a nyaralóban, viszont a lemerült laptop, és az üres szoba nem nyugtatták meg. Feldúlva kereste a királylányt, aki egy pár percen belül érkezett meg kacagva, pirospozsgásan, vidáman az erdész fiával.  Semmit nem kérdezett, mert tudott mindent. A csillogó szemek, és a cinkos összenézések elárulták, hogy a lány igazán boldog. Az erdei séták meghozták az étvágyát is a királylánynak, és a betegségek is elkerülték már aztán a kishölgyet. A király látta, hogy a természet közelsége adja a lányának az igazi boldogságot, így hagyta, hogy lánya maradhasson a Kopenyinán. Az idő telt múlt, a fiatalok egymásba szerettek, és a király áldását adta a frigyre, és nekik adta a fele királyságot. Itt a vége, fuss el véle.

 szallas-mogyoroska-varhegy-vendeghaz-004-28123.jpg

Várhegy vendégház Mogyoróska

Közben megjártuk a Regéci várat. A várból elénk táruló Zempléni hegységben véltük felfedezni a királyi nyaralót, ahol a királylány és az erdész fia izgalmas kalandokat éltek át. A várból lefelé betértünk a tanyára, ahol az állatok ugyanúgy ott voltak, ahogy a mesében, és a háziasszony megkínált minket az éppen akkor készült ebédből.  Úgy jártunk mint a kiskirálylány, jó étvággyal és pirospozsgásan lett vége a napnak.

És megyünk máskor is! – (ezt nem én mondtam  :-)  )

 

A bejegyzés trackback címe:

https://abatur.blog.hu/api/trackback/id/tr9312777224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kinai cuccok blog · http://kinaicuccok.blog.hu 2017.08.25. 15:36:37

Először az igényt kell megteremteni, utána a lehetőséget. Sokan csak a lehetőséget teremtik meg, és csodálkoznak rajta, hogy nem akar menni a gyerek. Persze hogy nem akar, mert azt sem tudja mit hagy ki.
Reméljük a következő alkalommal már örömmel veszi.
A regéci vár tényleg nagyon szép! Látom elkészült a torony is!